Mindig foglalkoztat valami,ilyen vagyok! De már azt is tudom,hogy az elme unatkozik ha nem adunk neki feladatot. A múlt élményeiben fájdalmaiban turkál vagy a jövő félelmeivel tart minket.Ennek a tudatára ébredtem ezért úgy döntöttem mindig lefoglalom valamivel,szoktam vele játszani kicselezem folyamatosan kérdezek tőle valamit és persze ő mindig szorgosan keresi a választ,addig én csinálok valami szuper dolgot ami ha az elmém figyelne akkor biztos azt mondta volna hogy ne csináljam. De én már nem hagyom magam ,egyre éberebb és tudatosabb vagyok a gondolataim felett. Persze vannak még bőven szituációk mikor én is kibillenek a tudatosságomból de akkor mindig próbálok hamar vissza találni. Szóval a lényeg az légy mindig kérdésben hogy te urald a gondolataidat és ne a szokások és az elme téged. A szokásokról már írtam az előző cikkemben olvass utána ha érdekel. De igazából most másról szeretnék nektek mesélni.

A kezembe került egy könyv amit egy japán lány írt és a rendrakás rejtelméről. Arról írt hogy mennyi mindent föl halmozunk amire nincs szükségünk és hogy milyen jó hatással van a lelkünkre ha rendbe tesszük az otthonunkat.Teljesen újjá születünk.Nagy lelkesedéssel kezdtem bele az olvasásba mert tudtam hogy az én lakásomban is lenne mitől megszabadulni de hát tudjátok „ez olyan cuki nem dobom ki” a másik „ez még biztos jó lesz valamire”. Körülbelül a könyv negyedénél jártam mikor gondoltam teszek egy próbát és elkezdtem szelektálni egy pár dolgot kidobtam vagy elajándékoztam de éreztem hogy ez még nem az igazi ezért folytattam az olvasást arról hogy az iratokat könyveket hogyan szelektáljuk. Nagyon izgalomba jöttem és újra elkezdtem a pakolást itt már nagyobb sikerrel 5 nagy szatyor papír szemét került kidobásra és 30 könyv lett elajándékozva. Marie azt javasolta hogy a szelektálást egyszerre kell végezni az egész lakásban mert így a leghatékonyabb de én úgy döntöttem hogy lakás részenként fogom át nézni. Egyre több a kidobás és az elajándékozandó tárgy,nagy örömömre. Sokkal frissebb és kellemesebb a légtér az otthonomban,fellélegeztek a dolgaim mert már csak azt tartom meg amire tényleg szükségem van. Köszönöm. Ami még nagyon érdekes volt és elgondolkodtató a könyvben azt javasolta hogy fogjunk meg  mindent és nézzük meg hogy az adott dolog örömet okoz e vagy nem és ez alapján tartsuk meg őket. Én is alkalmaztam ezt a technikát és tényleg működik. Ajánlom neked is ha lakásod rendbe tételére szánod rá magad és nehezen tudsz elengedni dolgokat akkor vegyél a kezedbe minden tárgyat és jönni fog az érzés hogy marad vagy megy,hidd el nekem. A könyvet kiolvastam mindenkinek csak ajánlani tudom. A könyv: http://Marie Kondo_Rend a lelke mindennek. A rendrakás utolsó kihívásával kell még szembe néznem a ruhák,cipők,táskák kiszortírozásával. Ó,ne,mindegyiket imádom,mondom én. De ha igazából bele gondolok ez nem igaz. Mennyi olyan dolgot vettem azért mert rosszkedvem volt vagy csak boldogságra vágytam vagy föl bosszantott valaki és le kellett magam nyugtatni valamivel ezért vásároltam és szerintem nem csak én vagyok így ezzel. Már nyugodtan büszkén mondhatom hogy leszoktam a kényszer vásárlásról és új szokásokat vettem fel ami lehet elsőre kicsit uncsinak tűnhet de hosszú távon igen is meg adja azt a belső boldogságot amit eddig mindig kívül kerestem mert azt gondoltam hogy ott van csak jól elbújt. Gondolok itt olyanokra hogy meditáció,semmit tevés,szeretteimmel töltött minőségi idő,kreatív dekorációk készítése,olvasás,meditációk írása. Kérlek ne vásárolj magadnak boldogságot helyette próbáld megkeresni magadban hogy mi tesz boldoggá mert a vásárlással nem telik meg a szívünk csak egy rövid időre. „Igazi boldogság az amit pénz nélkül is megtudsz élni,mert ingyen van”.

Oly sok ember halmozza föl a dolgokat értem én az unokáknak a gyerekeknek de ők is azzal a céllal születtek le hogy megteremtsék maguknak amire szükségük van. Ehelyett inkább éljünk a mának mert nem tudhatjuk mennyi van még hátra és magunkkal úgy sem tudunk elvinni semmit,akkor meg miért kell leélni az életet szűkölködésben mert gyűjtögetek vagy egyre nagyobb és nagyobb dolgokat vásárolok. Zárásképpen mindenkinek szíve joga úgy élni ahogy szeretne nem vagyunk egyformák ezért nem is kell egyformán gondolkoznunk.

Áldás mindenkire!

„Annyira gyűjtögetünk hogy elfejeltünk élni.”