Hogy is van ez?

Mire is jó a gyűlölködés,Semmire!

Gondolkodtatok már azon hogy az életünk mekkora részét tölti ki az ítélkezés és a gyűlölködés,és mire is jó ez az egész. Semmire! Miért jó az  ha neheztelünk valakire aki megbántott minket? Őt nem érdekli csak te tartod életben ezeket a sérelmeket a saját gondolataiddal. Igen tudom vannak olyan esetek amikor nem könnyű megbocsájtani sőt szinte lehetetlen. A te lelki békédért bocsáss meg és engedd el. Nekem is vannak olyan események az életemben amit soha nem akartam megbocsájtani de rá jöttem arra hogy ezzel csak magamnak ártok vele ha tovább viszem a haragomat ezért letettem a terhet nem azt mondom  hogy most már szeretem az illetőket de megbocsájtottam nekik hogy én boldog és szabad lehessek. Nem hagyhatjuk hogy egy életen át gyötörjön a harag és a bánat minket nem kell így élni,szabadítsd fel önmagad. Végtelenül sajnálom azokat az embereket akik a gyermek kori sérelmeiket úgy élték meg hogy nincs Isten mert amikor szükség lett volna rá ő nem volt ott. (hívd úgy ahogy te szeretnéd mindenki saját maga dönti el miben hisz Univerzum,teremtő,Buddha…stb.) Kérlek ne gondold ezt az élet szeret minket de sajnos néha olyan dolgokon kell keresztül mennünk ami csak később fog kiderülni hogy milyen okból vagy céllal kellett nekünk ezt megtapasztalni. Pár évvel ezelőtt mikor azt hallottam hogy minden értünk történik akkor azt gondoltam,na menj már az a sok szenvedés és sírás mind értem történt. De most már megértettem hogy ezek a tapasztalatok nélkül nem lehetnék az aki vagyok most.

Ugye te nem szoktál ítélkezni?

De igen,folyamatosan ezt tesszük sajnos. Én tudatos lettem e fölött és mindig nyakon csípem magamat ha éppen azon a gondolatokon kapom magam:hogy tud valaki ilyen ruhát fölvenni,nem hiszem el hogy ilyen lassú vagy,miért nem lehet ezt jobban megcsinálni,neki miért lehet ezt csinálni és nekem pedig nem,neked miért megy ez ilyen jól,hát sorolhatnám még tovább is de szerintem a lényeg átment. Folyamatosan ítélkezünk mások és a világ fölött de miért,mert azt gondoljuk hogy nekünk ehhez jogunk van. Milyen jó lenne ha mindenki csak saját magával foglalkozna hogy szívből tudjon élni és ne a félelmei vezéreljék. A hétvégén megnéztem a Viskó című filmet ami elég elgondolkodtató és tanulságos. Egy jó példa arra hogy mennyire tudunk gyűlölni és ítéletet hozni mások fölött úgy hogy nem is ismerjük minden részletét az adott helyzetnek de mi a megoldás erre a szeretet és a megbocsájtás. Nincs más út ha az ember békében szeretne élni önmagával és másokkal.

Tudom,hogy most sok a félelem és a kilátástalanság körülöttünk,néha én is félek de ilyenkor nem hagyom hogy a bizonytalanság eluralkodjon rajtam,veszek egy mély levegőt és azt mondom,én akkor sem adom fel ha minden az ellenkezőjét is mutatja megyek és csinálom a dolgom,teremtek és segítek másoknak ahogyan tudok mert a szolgálat az a legnemesebb amit az ember tehet egy másik emberért és a világért.

Csinálj valami újat!

Én azt gondoltam,hogy nem vagyok kreatív és nem is voltak ilyen ambícióim,mostanáig. De ez megváltozott késztetést éreztem arra hogy alkossak valamit.  Megadván magam az ösztönzésnek ,elkezdtem pohár alátéteket készíteni műgyantából és úgy érzem hogy egy olyan képességemre találtam rá amit nem is tudtam hogy létezik. Mindegy mit csinálsz csak csináld és találd meg önmagadat az életedben és teremts!

Hit

Hidd el hogy azt élet nem azért alakul úgy ahogy alakul hogy megkeserítse a szívünket,sőt ellenkezőleg értünk alakul. Rá kell még ébrednünk hogy hol is van pontosan a mi helyünk,türelmesnek lenni és elengedni azt hogy mindent mi irányítunk az életünkben. Sajnos nekem is be kellett látnom hogy ez nem így van és muszáj elengednem azt a láthatatlan kötelet amit olyan szorosra húztam hogy biztosan mindent az irányításom alatt tudjak tartani. Nem volt könnyű sőt félelmetes az hogy nem tudom hogy pontosan mi fog történni mondjuk 2 hónap múlva. De rá jöttem,hogy görcsösen ragaszkodom az elveimhez és a terveimhez és nem hagyok helyet semmi újnak és váratlannak  az életemben. Szóval engedd el a köteleket és hagyd hogy vezessen az élet.

Most úgy őszintén,volt már úgy hogy sehogy sem volt,nem,hát akkor meg! Élj!

Hogy is van ez?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. La Csob szerint:

    Érdekes fejtegetés.
    Én néhányszor úgy csináltam, hogy akit nem szerettem, azokat igyekeztem elkerülni. Pl. a gimnáziumi harmadéves koromban volt egy iskolatársam, aki verekedős volt és véletlenül pont a barátnőjével táncoltam egy iskolabálon, amiért hetekig üldözött, fenyegetőzött. Azt csináltam, hogy egy tőlem erősebb osztálytársammal együtt mentem a buszmegállóba, később a megszokottól egy kicsit hosszabb útvonalon mentem a buszmegállóba, így lassan leráztam, elkerültem a veréssel fenyegetőző szerelmes, féltékeny hímet.

    Kedvelik 1 személy

Hozzászólás a(z) La Csob bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s