Hol is kezdjem,az elmúlt időben sok mindent átértékeltem az életemben. Úgy gondoltam már jó úton haladok de az élet felül írta az elképzeléseimet. Mi ebből a tanulság ne tervezz –szervezz csak élj a mának és tudd hogy minden értünk történik.

Érdekes gondolatok és kérdések kavarognak a fejemben mostanság,mint például ez a hasonlat egy alma ami szép piros kívülről de belülről lehet hogy rohad. Kifejtem,csinosítgatjuk az életünket külsőnket és egyre kevesebb időt fordítunk a belső béke megtalálására mondván ”az nem fontos nem igazán érdekel és kinek van erre ideje”. De igen is nagyon fontos sőt ez az egyik célunk itt ebben az életünkben hogy meghaladjuk önmagunkat. Ha viszont fittyet hányunk az egészre  nem fogjuk megtalálni a belső békét és folyton késztetést érzünk majd a változtatásra mert nem érezzük jól magunkat de nem tudjuk megmagyarázni miért. Nincs egyszerű dolgunk de nem lehetetlen küldetés. Én már évek óta keresem a lehetőségeket arra,hogy hogyan találhatnám meg az egyensúlyt az életemben és még mindig van bőven amit szeretnék máshogyan,jobban csinálni.

A hétvégén a Rám hegynél jártam most már értem miért mondják azt hogy itt van a szív csakrának a központja mert földöntúli energiák uralják. Egy kis érdekesség Pilis szentélyeit,kolostorait és kultusz helyeit az Orion csillagkép mintájára választották ki és ahhoz igazították. Úgy éreztem el kell mennem egy zarándok útra hogy letehessem a terheimet és új emberként térhessek vissza. Oda felé végig azon gondolkoztam mi az ami nyomja a lelkemet és itt az ideje hogy elengedjem. Séta közben teljesen átadtam magam a természet szellemének kiürítettem a fejem és búcsút intettem az önkorlátozó gondolataim egy részének. A Rám hegy teteje tökéletes helyszín egy tisztító energetizáló meditációhoz.  A hegyen ülve a természet lágy ölén míg a szél cirógatta az arcomat teljesen feltöltődtem és lepakoltam amire már nincs szükségem. Visszafelé az erdőben már éreztem,hogy valami más lett valami új van kialakulóban. Azóta is érzem,hogy a szívem tele van szeretettel és reménnyel hogy minden rendben van. Ha te is elakadtál valahol az életedben és nem találod a kiutat akkor indulj el,ki a természetbe sétálj, sétálj addig míg nem lesz könnyebb a lelked. Hidd el hogy a terhek nem azért vannak hogy cipeljük őket,szabadulj meg tőlük.

Gabrielle Bernstein  könyve került a kezembe az elmúlt hetekben már régóta a polcomon hever de valószínű most jött el az ideje hogy a kezembe vegyem. Sok hasznos tanácsot és praktikát találtam benne azzal kapcsolatban hogyan váljon az életünk teljesebbé. Pont a megfelelő időben érkezett mert a magamba vetett hitemet kellett erősítenem. Basszus,miért nem alap tulajdonságunk hogy hiszünk magunkban mennyire könnyebb lenne minden de sajnos nagyon sok önkorlátozó hiedelmet hordozunk magunkkal. Azt olvastam ebben a könyvben hogy imádkozzunk mindennap, kérjük a teremtő segítségét,útmutatását és mindig legyünk kapcsolatban a forrásunkkal ha szokássá tesszük ezeket a feladatokat akkor életünk egy szebb és boldogabb szakasza kezdődhet. Elkezdtem alkalmazni ezeket a praktikákat és igen működnek de jelzem hogy időt és energiát igényel. Én már csak tudom amikor napi 200-300-szor kellett elmondani hogy „hiszek a bennem rejlő erőben” akkor rájöttem hogy ez nem tréfa viszont ha kitartóan teszed a dolgod akkor elérkezik a varázslat. Továbbá még arra a meglátásra jutottam,hogy a lehető legfontosabb mindenekfelett,jobban hinni abban amit még nem látsz mint abban amit már látsz. Nem minden helyzetben könnyű így tenni tudom. Én is sokszor értem mit olvasok és mit kellene tennem,de az elmém (egóm) lebeszél róla minden ócska kifogással hogy ne a szívem hangjára hallgassak. Ilyenkor kell jól összeszorítani a fogunkat és a szívünk útját követni még akkor is ha csak a következő lépcsőfokot látjuk mert el kell hinnünk hogy a helyes úton járunk. Tudom ez nem könnyű én is ebben a cipőben járok,de nem adom fel mert hiszek az erőmben hogy képes vagyok rá és megtudom csinálni.

Kezd kirajzolódni a nyári úti tervem. Nagyon izgi lesz. A következő cikkemben már biztosan be fogok mutatni pár érdekes helyet. Addig is csodás,varázslatos és szeretetteljes nyarat kívánok. Igen a szeretet is egy jó téma majd egyszer arról is írok.