Tudatunk tisztán tartása olyan fontosnak kellene lenni e mint az evés. Elménket a legjobban a pihenés és az élmények tudják újra tölteni. Törekszem tudatom tisztaságára ezért nagyon fontosnak tartom az aktív és a passzív pihenést egyaránt. Rá kellett jönnöm saját hibáimon keresztül hogy ki pihent állapotban sokkal nagyobb teljesítményre vagyunk képesek ezért újra útra keltem felfedezni a világot és általa önmagamat.

Nagy örömömre újra Spanyolországba látogattam. Már jártam Barcelonába ezért most csak átutazóban jártam ott a cél állomás Valencia volt. Vonattal indultam útnak hogy felfedezzem az ország többi részét  még ha csak a vonatból is. Tipp: érdemes előre jegyet venni sokat lehet vele spórolni. 2,5 óra vonatút (www.renfe.com) után megérkeztem a Joaquin Sorolla pályaudvarra,a vonat tiszta és kényelmes volt. Megkerestem a metró állomás gondoltam hogy majd ott kérek útba igazítást. A információs pultnál közölték hogy oda nem jár metró.”gondoltam magamban hogy hol lehet a szállásom a holdon..” Viccet félre téve,kicsit jobban bele ástam magam a szállásom pontos helyéről. Mint hamarosan kiderítettem hogy a szállásom a Nemzeti Park területén van pontosan El Salerban Végül 15 perc taxizás után megérkeztem.  Boldogan elfoglaltam a szállásom és már indultam is a partra ami 500 méterre volt és az erdőn keresztül vezetett az út. Csodálatos ennél nem is lehetett volna jobb a part csendes volt és tiszta. Szűk egy hetet töltöttem ott. Az időm legnagyobb részét a tengerparton töltöttem és amikor már a nap a déli órákban járt akkor pedig az erdőket jártam. Teljes mentális pihenés már nagyon vártam.

Az egyik napon ellátogattam La Albufera természeti parkba  (a városból a 25-ös busszal tudsz eljutni) része egy édesvizű lagúna sétányokkal és csodás  kilátással a teljes nyugalom helye,sőt még hajókirándulást is szerveznek a tó körül. Továbbá a hely különlegessége hogy a tóban rizst termesztenek és ebből készítik a világ hírű isteni finom paellát.

Az utolsó napokban gondoltam azért a várost is meg kellene nézni ha már itt vagyok. Egy napot arra szántam,hogy körbe jártam a város nevezetességeit. Szinte mindent egymás közelébe építettek így nagyon könnyű egyik helyről eljutnia a másikra persze azért kell sétálni. A buszról a város szélén szálltam le és ámultam-bámultam mikor megérkeztem a  Művészetek és Tudományok városrészre. A Turia folyó mentén két kilométeres területen számos lenyűgöző épület komplexum tárul szemünk elé. A Ciudad komplexumnak hat fő területe van. Megemlítenék néhányat amik tényleg különlegesek voltak számomra mint például a Umbracle parkosított terület tele óriási pálmafákkal, Príncipe Felipe Tudományos Múzeum,Reina Sofia Operaház megsúgom hogy Európa legnagyobb opera háza,nem semmi! Utamat folytatva megérkeztem Valencia jelképéhez az Ókori kapuhoz a Torres de Serranoshoz. A város falai a 15. században épültek a tornyokból átfogó képet lehet kapni a városról. Megérkezve az óvárosba ettem egy fagyit és közben végig gondoltam mit szeretnék megnézni. A közeli San Martín templom felé vettem az irányt ami mára már a Nemzeti Kerámia Múzeum. Többféle porcelán és kerámia található itt de a leghíresebb a 19. századi valenciai konyha hagyományos csempéje. Továbbá megcsodálhattam a valenciai katedrálist amelyet eredeti román gótikus és barokk építészeti elemek díszítik. Úgy érzem maradt még mit megnézi a következő alkalommal.

Az utolsó nap még lementem a partra elköszöntem a tengertől és útnak indultam,irány Barcelona. Igen tudom,hogy Valenciába is van repülőtér,de amikor megvettem a jegyemet akkor még nem volt világos számomra az úti terv. De nekem így is megérte nagyon jól éreztem magam,tetszett a város hogy olyan modern de azért az óvárosi rész még is megmaradt korhűen és a külvárosi tengerparti rész a hosszú strandokkal megnyerte a szívem. Köszönöm.

Hálás vagyok hogy újra láthattam a tengert!